A téma a lábam előtt hevert – Vau!

Felszálltunk a buszra a végállomáson, hangyányival indulás előtt. – Sebestyén és én babakocsival közlekedünk a 40, vagy 240E buszon. Ha még nem találkoztál velünk, a névjegy oldalon láthatsz minket : ) –  Sajna a nekünk jó helyen már ült valaki babakocsival. A nekünk tökéletes helyen,  ami az egyetlen hely a buszon, ahova úgy le lehet tenni a babakocsit, hogy nem akad bele senki, szintén ült már egy néni. A néni lába és az ajtó közötti “folyosóba” kellett volna beparkolnom, de ott hevert a téma egy kutya.  Gyorsan beláttam, hogy kénytelen leszek az útban hagyni a babakocsit (legfeljebb senki nem száll le a hátsó ajtón ]:D ), mert egy ekkora kutyamutya tényleg nem fekhet máshol. Akkor még nem lehettem biztos benne, de most már tudom és gyengébb idegzetű olvasóim megnyugtatása végett sietek leszögezni, hogy senki nem törte kezét-lábát a széjjelhagyott járgányom miatt.  Letelepedtünk a néni mellé, aki rögtön elkezdett mesélni a kutyóról, imígyen:

– Nagyon fáradt szegénykém. Sokat dolgozott.

El nem tudtam képzelni, mit csinálhatott a drága jószág, akinek a hámján vörös kereszt van, mivel a néni szemmel láthatóan nem volt vak. Megkérdeztem.

– Ő egy terápiás kutya.

– Ühüm. … Az mi?

– …

Na így történt, hogy a lábam előtt hevert a téma nagyjából tíz percig, sőt el is aludt. A gazdája pedig hamarosan kénytelen lesz elismételni mindent, amit ott a buszon elmondott, hogy megírhassam nektek. Ja, nem mondtam: megbeszéltük, hogy ad nekem interjút és akkor kiderül,

mit csinál egy terápiás kutya,

miért jó egy down kóros gyereknek terápiás kutyával találkozni,

hogyan lesz egy hétköznapi kutyából ilyen különleges foglalkozású eb

és választ kaptok minden kérdésre, amit feltesztek itt a cikk alatt kommentben.

 

Boglár

 

3 Comments on “A téma a lábam előtt hevert – Vau!”

    1. Köszönöm a kérdést Eszter! Jön a válasz a folytatásban. És az is ki fog derülni, a képzés melyik része volt a legnehezebb embernek és kutyának. 🙂

Comments are closed.